Kedves olvasók! A most létrehozott blog célja az iszlám, illetve a hozzá köthető világ pozitív oldalának feltüntetése, valamint egy-egy érdekesebb tény közlése. Még most az elején szeretném leszögezni, hogy nem fogok kimoderálni semmit a spamen kívül, de nem fogok reagálni a kommentekben elhangzottakra. Ez alól kivétel, ha valami pontatlanságot írtam, hiszen nem vagyok sem az iszlám, sem Közel-Kelet szakértő.
Miért is hoztam létre e blogot? Mert a képünk róla nagyon negatív. Szinte csak elítélő bejegyzésekkel találkozni, sőt, van egy kifejezetten erre szakosodott blog is. Ennek több oka is van:
Sajnos nem alaptalan ez a kialakult kép, hiszen az elmúlt évtizedek legsúlyosabb terrorista támadások elkövetői az iszlám vallásra hivatkozva próbálták meg igazolni tetteiket.
A média. Az egyik nyilvánvaló ok a hírek természete, ez ugyanis a nézőt vagy olvasót érdeklőnek kell lennie. Sokkal nagyobb hírértékű egy erőszakos esemény egy békés természetűnél. Képzeljük csak el, mit gondolna rólunk a világ, ha egyedül a tévéhíradó lenne az egyetlen forrásuk hazánkról: a magyarok mind gyorshajtanak, lopnak, tömegverekednek, meghalnak H1N1-ben, kisgyerekeket erőszakolnak meg... stb.
A türelem hiánya. Mi magyarok elutasítóak vagyunk az idegenekkel szemben, lásd a pirézeket, akiket úgy utáltunk ki innen, hogy semmit sem tudunk róluk. Hasonló a helyzet az iszlámmal is. Annak ellenére, hogy Magyarországon nagyítóval se találunk muszlimot, a svájci minaret ügy kapcsán íródott blogbejegyzések kommentjeiből kiderült, mennyire nem szeretjük őket.
Az előző két pontban már utaltam rá: az ismeretek hiánya. Magamból kiindulva, szerintem az átlagember jóformán semmit nem tud az iszlámról és az iszlám világról. Annyi öntömjénezést hadd engedjek meg magamnak, hogy az átlagnál tájékozottabbnak tartsam szerénytelen, évekkel ezelőtti személyemet. Akkoribban legfeljebb az iszlám öt pillérét ismertem, illetve a török történelem Magyarországot is érintő részét. A muszlimokat pedig sivatagban tevegelő, sejkként öltözködő alakoknak gondoltam. Nem csoda, hiszen ennyit tanulunk róla az iskolában, és ennyit látunk a filmeken. Homogénnek látjuk a muszlimokat, pedig itt is vannak irányzatok szépszerivel, ráadásul nem egy etnikum sajátja (pl.: az arabok csak kis hányadát adják a muszlimoknak). Sokan egy-egy mondatot idézve próbálnak valamit bizonyítani minden mélyebb ismeret nélkül, pedig az elmúlt 1 500 évben az iszlámmal foglalkozó tudósok minden egyes szót ízekre szedtek, mire dűlőre jutottak, már ha egyáltalán sikerült dűlőre jutni. Hatalmas tudásanyag kapcsolódik az iszlámhoz, mi pedig még gyakran a legalapvetőbb ismérvekkel sem vagyunk tisztában.
Végezetül foglalkozzunk egy picit az kultúrák különbözőségével. Hajlamosak vagyunk a saját értékrendük alapján megítélni másokat, akik nem a mienk szerint élnek. Példának okáért, úgy gondoljuk, a nők el van nyomva, holott ők ezt teljesen máshogy élik meg. A kontraszt pedig hatalmas, mert jóformán csak a nyugati kultúrának vagyunk kitéve, ez van a tévében, ez van a hírekben, míg Ázsiáról vagy Afrikáról nem sok szó esik.
És akkor elsőként, íme egy apró érdekesség: A muszlimok egyik fő kötelessége alamizsnát adni a rászorulóknak. A közmegegyezés szerint ez jövedelmük minimum 2,5%-a kell legyen, azaz egy magyar minimálbéren élőnek közel 20 000 forintot kellene jótékony célra fordítani egy évben.
